A hangzatos név csupán a Taekwon-do egyik legalapvetőbb bázistechnikáját takarja: első kezes középszekciós ütés, hosszú támadóállásban.

Mint azt a mellékelt kép is mutatja, nem egy hatalmas ördöngősség, mégis ezzel a technikával szeretnénk bemutatni, hogy mi a különbség egy laikus szem, és egy mester közt, ugyanis tucatszám van betartani való szabály arra, hogy pontosan hogyan is kell végrehajtani ezt a technikát.

Íme egy vélhetően közel sem teljes lista, hogy mire kell odafigyelni a technikánál, hogy valóban pontos is legyen:

• az állásnak legyen megfelelő hossza (nagyjából két és fél vállnyi),
• legyen kellő szélessége (nagyjából egy vállnyi),
• az első láb kissé behajlítva (térd a sarokkal legyen egy függőleges vonalban), a hátsó láb teljesen nyújtva,
• a hátsó lábfej lehetőség szerint maximálisan, nagyjából 30°-os szögben nézzen előrefele,
• hát teljesen egyenes legyen,
• hátsó kéz a csípő fölött a testhez szorítva, ököltartásban legyen,
• a hátsó kéz úgy álljon, hogy a tenyér rész felfelé nézzen, pontosan ellentétesen az első kézzel,
• első kar majdnem teljesen nyújtva legyen,
• első kéz a test síkjának közepe felé álljon (úgy, hogy a hátsó kezünket mellé téve pontosan előre álljon a test),
• első kéz pontosan ökölbe szorítva, úgy, hogy a hüvelykujj a többi ujjon kívül essen, de ne lógjon bele az ütés síkjába,
• az ütés találati felülete az ököl első két bütyke, ez legyen a legelső (két) pont,
• az ütés magassága pontosan vállmagas, az ököl teteje a váll tetejével egy vízszintes síkba essen,
• vállak egyenesek, vonaluk az állás irányára pontosan merőlegesek,
• egyenes nyak, fej, szép tartás...

A sort folytathatnánk még számtalan aprósággal, de akkor ne feledjük el, hogy a technikához szorosan hozzátartozik a felkészítés is, aminek rengeteg sarkalatos pontja van: 

• a felkészítés első kézmozdulata ütésnél az ütés "bemérése" az ellentétes karral/kézzel,
• a kezek mindig ellentétesen mozognak,
• az ütés szakaszának utolsó harmadában csavarjuk a kezet a megfelelő irányba, hogy maximális hatékonyságot és gyorsaságot érjünk el vele,
• a kezeket mindig a legrövidebb úton készítjük fel,
• támadóállásban a lépés szélessége kicsit összeszűkül, majd onnan ér a véghelyzetbe,
• mindezt úgy, hogy közben a bokák nem érnek össze,
• a lépés és az ütés ugyanabban a pillanatban kell, hogy befejeződjön, és a legézéstechnikával (fújtatás) összhangban kell lennie,
• a véghelyzet mindig feszes, nem szabad belemozogni,
• a felkészítés mindig lágy, a végrehajtás dinamikus,
• csepp mozgás - a _lábak_ minimális - de nem túlzásokba vitt - rugóztatásával...

És a sort folytathatnánk itt is...

Szóval, máris nem olyan egyszerű az az elsőkezes ütés, ugye? De ne csüggedjen az, aki még nem járt egyszer sem edzésen, természetesen nem elvárás, hogy egy kezdő fehér öves ezeket betéve tudja, évek folyamatos gyakorlása során lehet csak ezeket mind megtanulni, hogy bevésődjön, és az összes apró hibát kiküszöböljük.

Ha valami kimaradt volna a felsorolásból természetesen várjuk a lista bővítését Facebook oldalunkon, illetve itt, kommentekben:)

(Kép forrása itt.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.